2017. szeptember 18., hétfő

Balkán Túra 9.nap


18-08-17 -Színültig élményekkel-


Reggel korán felébredtem, így gyors pakolás után már úton is voltam Mostar felé. Ismét határátlépések következtek: Horvátországból Boszniába, majd ismét Horvátország, és újból belépés Boszniába (már nehezen követtem hogy valójában melyik országban is vagyok). Az utóbbi kis határátkelőn éppen két fiatal srác autóját pakolták ki a hatóságok, biztos valami gyanús volt.
Ismét pazar utakon és tájakon haladhattam. Mostar-ba érve kicsit keringőztem azért, nehogy túl egyszerű legyen. Mindenfelé útjavítások, lezárások és terelések. És persze még csőtörés is a sávunkban, ahol meglepetésemre nem tereltek át minket a szembejövő oldalra, hanem jobbra fel a járdára...végül is így nincs torlódás annyira (lazák itt az emberek nagyon).
Az óváros meseszép. Mondanom sem kell hogy rengetegen vannak, mindenki a híres ,,Öreg hídon" akar fotózkodni, amiből ,,selfie" helyett csoportkép sikeredik.
Rengeteg árus van, melyek között sokan saját kezű munkájukat árulják. Vannak itt fából faragott bigyók, festmények, rézből vert mindenféle dolog, ruhák, szőnyegek...
Találtam pékséget is, ahol nem tudom mit ettem de jó volt. 😄 
A helyi piacon  találni mindenféle gyümölcslevet, szörpöt, mézet... Szóval gyönyörű ez a hely, érdemes meglátogatni.








Mostart elhagyva, kanyargós, alagutakkal tarkított aszfalton döntögethettem a vasat. Nem volt igazi célállomás erre a napra. A távolság miatt először úgy gondoltam, hogy letáborozok majd valami kempingben, és holnap folytatom az utam hazafele.
 Osztottam-szoroztam, és úgy döntöttem hogy lenyomom a maradék kilométereket, és még ma hazaérek. Igen ez így elég hosszú etap  (600km), de minél előbb haza akartam érni, hogy megoszthassam az élményeimet.




Az egyik határátkelőnél szépen csorogtam előre a szokásos módon. Nem is volt semmi gond, lehúzódtak az autósok a több kilométeres sorban. Az egyik részen jobb oldalon volt egy nagyobb öböl, ahol boltok és parkolók voltak. Gondoltam itt jobbról kerülöm meg a várakozó kocsisort, mert itt bőven volt hely. Az eredmény majdnem egy ,,zakó" lett, ugyanis miközben kerültem (egyik kéz a kormányon, másikkal plexi nyitás), hirtelen kinyílt előttem egy kocsiajtó, amit a mai napig nem tudom hogy sikerült kikerülnöm...
Már teljesen szétültem a hátsómat, de doppingolt hogy már nincs sok vissza. Az utolsó kilométereken még az égőm is kiégett, de szerencsére nyáron hosszúak a nappalok. Végül fáradtan, de rengeteg élménnyel, fotóval, videóval tértem haza.
Ismét egy nagyszerű túrán vagyok túl, melyen rengeteg csodás dolgot láttam, tapasztaltam, és pár napos barátságokat köthettem.
Még egyszer nagyon köszönöm Bélának az útvonalat a ,,veszélyes" Balkánra, ami  sokkal biztonságosabb mint azt sokan hinnék.
Szerencsés vagyok ismét hogy eljuthattam ezekre a helyekre. Merj álmodni, tervezd meg, gyűjts rá, és tedd meg az első lépést, a többi jön magától...és persze oszd meg másokkal is... 😉 




És egy kis videó a végére:













2017. szeptember 17., vasárnap

Balkán Túra 8.nap


17-08-17 -Gyerekek-


Hajnalban esett egy kis eső, de reggelre nyoma sem volt már. Összepakolás (ilyenkor mindig elgondolkozom mi az amit feleslegesen hoztam, és persze ami nincs itt és kellene...), majd egy utolsó kompozás most már kettesben, és a határig nincs megállás. Ott azonban lehet várakozni. Hatalmas kocsisor, melyet persze kikerülve előresorolok, de csak annyira hogy 6-8 autó maradjon előttem (jobb a békesség). 


A reggeli 28 Celsiusban várod hogy minél közelebb kerülj a hatósághoz (igen a bukó már nincs fent, de a kabát azért jól melegít), amikor az egyik kocsiból rád kacsint egy kis srác és mosolyog. Mintha látnám is a szemén, hogy Ő is majd motorozni fog, és Őt sem fogja  érdekelni hogy izzad, vagy  éppen fázik, hanem az élvezet fogja hajtani. Remélem emlékezni fog majd rám, mikor majd Ő rá fognak kacsintani...
Egy kislánynak is szimpi vagyok, (vagy a motorom) mert olyan szépen mosolyog rám a hátsó ablakon keresztül.


A 8-as úton folytatom az utamat (a motorosoknak nem kell bemutatni) Orosac-ig, ahol egy szép kis kempingben letáborozunk. Olyan jó körbenézni, hogy ki mivel utazik. Ford Transit Nugget, melyen egy kéménytető van pluszban (ami a hálószoba szerepét tölti be). Sátrak, sátrak az autók tetején, utánfutós hálókocsi, lakóautók, lakókocsik, Westfalia Transporterek. Minden és mindenki nyugodt, senki nem siet sehova. Üldögélnek, hintáznak a függőágyban (legközelebb nekem is kell), miközben a nap már eltűnt a horizonton. Beszélgetnek, nevetgélnek, kártyáznak, esznek. A kempingek azon helyek közé tartoznak, ahol még nyugalom van a Földön.
Miután megkaptam a telket, (melyre azonnal elkezdhettem építkezni) már úton is voltam Dubrovnikba.
Korrekt motorosparkolók a vár mellett, melyek persze ingyenesek. Hatalmas az egész erődítmény, rengeteg kis utcával, megannyi üzlettel, és zsúfolásig, hangyákként nyüzsgő emberekkel. Nagyon szép építmények fogadnak minden irányból, csodás a látvány, bár a nagy nyüzsgést annyira nem szeretem, de hát ez ezzel jár.





A városból elég nehezen találtam ki, nem tudom miért, pedig követtem a táblákat. Még dugóba is keveredtem, mert az egyik autós olyan remek parkolót talált, hogy a buszok nem fértek el, és feltorlódtak. Izgalmas volt a buszok között bújócskázni, de átjutottunk.
Ezután átugrottam Trsteno-ba, ahol a helyi arborétumot látogattam meg, ahol olajfák, ciprusok, kaktuszok, pálmák és még sok minden más... illetve a 400 éves platán díszeleg. Bélának ezúton is köszönöm a belépőjegyet. 😉
A nap hátralévő részében fürdés és napozás a parton, majd élő egyenes adásban tekinthettem meg, ahogy a ,,vörös labda" elmerül a hegyekben.
Holnap hazafele veszem az irányt, és meglátogatom Mostar városát.











2017. szeptember 3., vasárnap

Balkán Túra 7.nap


16-08-17 -Vár-


Reggel 8-kor már a várba vezető lépcsőket koptattam, amiből van jócskán. Kb. 45 perc kellett amire gyönyörködhettem a panorámában. Amúgy 3 eurót kérnek hogy megmászhasd a hegyet. Fent találkoztam Magyarokkal, akik készségesen lefotóztak az öböllel a háttérben. Visszafele tettem egy kis kitérőt, ugyanis a vár mögött van egy kis kápolna a sziklák ölelésében. Nagyon hangulatos kis hely. További romok, kőből rakott épületek maradványai veszik körbe. Nem kis munka lehetett ezeket megépíteni, még ha helyben is van az építőanyag...






És igen, rengeteg cica van a városban, sőt még macska múzeumot is nyitottak...mondjuk fogalmam sincs mi lehet bent, de amúgy a belépőt macskaeledelre fordítják.
Egyébként a főtéren bármikor leparkolhatsz a motoroddal, mert itt éjjel-nappal pihennek a vasak, teljesen legálisan és díjmentesen.
Délután inkább már csak pihentem a parton, meg persze fürdés, kis kompozás és persze az elmaradhatatlan burek joghurttal.
Az elmúlt éjszaka sikerült megosztanom a sátramat néhány szúnyoggal, akik cserébe szétcsípkedtek...innen is üdvözlöm őket...
Holnap reggel továbbállok, és felfedezem Dubrovnikot. Most elköszönök az öböltől, de nem örökre, szeretném még viszontlátni...









2017. szeptember 1., péntek

Balkán Túra 6.nap


15-08-17 -Erődítmények- 


Reggel felgurultam a hegyre, a megunhatatlan szerpentineken. Megcsodáltam fentről az öbölt, majd visszafele egy pici kitérővel megnéztem egy régi erődöt. 1886-ban épült, de elég jól bírja még. Masszívan áll a hegy tetején, illetve félig belesüllyesztve. Egy kicsit ijesztő volt belül, ahogy a sötét helyiségekből mindenféle madárhangok szűrődnek ki. Fotózgattam, de azért félve vakuztam be egy-egy sötét helyiségbe (lehet sok Stephen King-et olvasok? ...ugyan, abból sosem elég). Jó tudom hogy nincs itt senki, de mi van ha valaki poénból elbújt és ijesztgeti a turistákat...😠 Ha helyi lennék lehet kipróbáltam volna már.😄
Furcsa belegondolni, hogy most az üresen tátongó építményben mi minden játszódhatott le a folyton elmúló időben.







Az öbölbe visszatérve egy kis kajakozással folytattam a napot, melyet az állandóan közlekedő motorcsónakok és hajók tettek izgalmassá, ahogy gerjesztették a hullámokat.
Ebédre most nem a pékségben vásároltam, hanem kipróbáltam a grillezős boltot. A pultban pácban úsznak a húsok, és a kiszemeltet előtted grillezik meg. Nagyon király.


Délután a szokásos napozás és fürdés, és később megint felkerestem egy erődöt. Ez egy kicsit más jellegű volt. Hatalmas kőépület vastag falakkal, rácsos ablakokkal. Voltak ahol már ezeket leszedték, így be lehetett volna mászni a sötét épületbe... Nem volt nálam lámpa így kihagytam, de ha lett volna akkor sem mentem volna be (nem a King könyvek miatt...).😄
Az erőd mellett pedig több épület sorakozott, melyekben szétdobálva mindenféle katonai bakancs, gázálarc, kitudja még mi minden hevert.




 Elég nyomasztó volt ez a hely is, úgyhogy ismét felkanyarogtam a város fölé, (mondom hogy ezeket a kanyarokat nem lehet megunni) és csodálkozva néztem hogy az ,,izzó vasgolyó" hogyan tűnik el a semmiben (persze nem tudom leírni az érzést amit közben éreztem, de higgyétek el hogy soha nem fogom elfelejteni). 


Visszatérve ismét a városi nyüzsgésben találtam magam, (nem, még nem sétáltam fel a baromi sok lépcsőn a várba, de holnap már tényleg nekivágok) majd beszélgettem két Angol motorossal akik Görögországba tartanak...
Holnap még maradok, (egyszerűen nem enged el a város) majd Horvátország következik.








2017. augusztus 31., csütörtök

Balkán Túra 5.nap


14-08-17 -Hegyi utak-


Ma tettem egy kört, és meglátogattam Budva városát (ahol nagyon csúszós az aszfalt, nagyobb gázadásra már csúszik is a hátulja😄 ), majd következett a Skadarsko Jezero, végül nekiindultam az egysávos ,,semmibe" vezető hegyi utaknak.



 Budva nagyon szép és gazdag város, rengeteg jacht, pazar házak, vár, kikötő. Szokásos hűtőmágnes vadászat és fotózás letudva.




 Ezután gyönyörű  tájakon és gyors utakon haladtam, majd letértem hogy célba vegyem a hegyeket.

Lenyűgöző egysávos kis utak fel a hegyre, le a völgybe, visszafordítókkal és korlát helyett kövekkel tarkítva (már ahol van). Csak mész, és amikor nagy ritkán találkozol egy autóval vagy egy kis településsel, akkor jössz rá hogy valahova mégis csak vezet ez a kietlen út. Hatalmas szabadságérzetet ad, hogy csak kanyarogsz, élvezed a tájat és úgy érzed nincs más csak Te, a motor és a táj. Érdekes lehet az élet a hegyek között megbúvó kis településeken, ahol gondolom nem nagyon izgulnak a világ dolgain.





Túrám végén visszatértem Kotorba, ahova igazából csak tegnap érkeztem, de olyan érzés fog el, mintha már régóta itt lennék. Nagyon megfogott ez a környék, már amikor beléptem, akkor úgy éreztem hogy ,,megérkeztem" , mintha mindig is ide akartam volna eljutni. Most azt számolom, hogy lehetne elhúzni, hogy minél több napot töltsek itt. Azért várnak még más látnivalók is, de most itt valami leírhatatlan van a levegőben, ami magába szippantott és nem ereszt.
Délután kompoztam egyet, (mert az olyan jó), utána pedig fürdés a sós vízben és napozás.
Este bementem a központba, ahol hatalmas élet van mind az úton mind a várudvarban. Fel akartam menni a várba, ami fent van a hegyen, de majd szerintem holnap, mert kiderult hogy kb. 1 óra fel és vissza is a kőből kirakott lépcsőkön, és úgy éreztem erre most nem vagyok felkészülve.
Egyszóval gyönyörű  ez az egész hely, ahogy körbe van építve az egész öböl, és a szűk utakon a buszok is lazán közlekednek. Nagyon sok honfitárs nyaral itt, akik közül néhánnyal szóba is elegyedtünk. 
Valamiért mindig nézegetem a rendszámokat, csak úgy kíváncsiságból, hogy milyen nemzetiségűek járnak ide nyaralni. 
 A következő felségjelzésű autókkal találkoztam eddig: Magyar, Olasz, Lengyel, Szerb, Bosznia-Hercegovina, Bolgár, Amerikai, Görög, Orosz, Ukrán, Svéd, Angol, Holland, Albán, Horvát, Francia, Román, Svájc, Cseh, Szlovák, Szlovén, Észt, Üzbegisztán, Spanyol, Macedón, Dán, Fehérorosz.









2017. augusztus 27., vasárnap

Balkán Túra 4.nap


13-08-17 -Méhecske-


Az éjszaka szörnyű volt a hatalmas szélben. Sokat nem kellett aludni, amikor pedig sikerült volna akkor arra ébredtem, hogy betakaróztam a sátorral. Kiderült hogy az egyik merevítő eltörött, mindez éjjel persze, de valamit csináltam vele és kibírta az éjszakát. Reggel a sátorból kimászva ugyanaz a rossz idő fogadott:
sötét felhők mindenhol, szél és hideg. ☁  Úgy döntöttem ebben az időben nem maradok (de a Durmitor-ba még vissza kell térnem), és fájó szívvel búcsúztam a hegyektől. 
Csak remélni tudtam, hogy az öbölben jobb idő van. Ismét tempós kanyargós utakon haladtam, és csak párszor ijesztettek meg, mikor az én sávomban jöttek szembe...
Mielőtt célba vettem Kotort, kicsit visszamentem a másik irányba, hogy a Piva folyó mellett gurulhassak. Gyönyörű hely, nagyon élveztem a hideg ellenére is. Az alagutak még mindig sötétek, kicsit úgy éreztem magam mint Jónás a cet gyomrában.





Útitársam is akadt egy méhecske személyében, aki szépen bejutott a nyitott plexin, és hősi halált halt mikor megcsípett (szerencsére volt nálam kalcium, nahh meg Forever termék-amiért nagy pacsi meg ölelés  húgomnak- így nem volt semmi gond).
Cetinje és Kotor között a hegyi utat választottam, melyen lenyűgöző a táj. Sajnos az egyik részen most újítják fel, és elég sok kavicsos rész volt. Még a hegy előtt akartam tankolni mert már tartalékon volt az üzemanyag, de későn vettem észre a kutat így nem fordultam már vissza.





A másik oldalon lefelé ereszkedve egyre élénkült a forgalom, és a buszok!🚌 is igen nehezen fértek el az egysávos hajtűkanyarokkal tűzdelt aszfaltcsíkon. Ahogy ereszkedtem hallottam hogy kihagy a motor...persze, mert elfogyott a benzin. Ok akkor gurulás ameddig csak lehet, így most már biciklivel vitorláztam az öböl felé. Fogalmam sem volt mi vár rám ha leérek, emelkedő stb. és hogy merre találok egy kis benzin nevű folyadékot. Csak gurultam és élveztem a tájat, meg azt amikor lehagytam egy-két biciklist. Pár visszafordító még lefele (már nagyon közel volt a város), és akkor megpillantottam a benzinkutat (ekkor már tudtam nevetni a 20 km-es kaland után), és szépen hangtalanul belopóztam, majd megtudtam hogy 16 literes a tankom.
Meseszép az öböl, már amennyit eddig láttam belőle. Kempinget is találtam, bár ez egy kicsit messzebb van a központtól. Délután még fürödtem egyet, meg kompoztam a túloldalra meg vissza (van ott egy nagyon jó pékség).
Most itt is elkezdett fújni a szél, remélem nem engem követett. Szeretnék pár napot itt tölteni és felfedezni a környéket.











2017. augusztus 25., péntek

Balkán Túra 3.nap


12-08-17 -Sárga utak, és állatok mindenhol-

Ma korán keltem, mert tudtam hogy hosszú út vár rám. Fél 7 előtt már indultam is. Érdekes, most megtaláltam a rövidebb utat lefele a városba... Megszokott módon a forgalom most is élénk volt (amúgy minden 5. autó ,,kettesgolf", ez olyan mint nálunk a ,,régiswift").



Haladtam a forgalommal egészen addig, amíg el nem néztem egy elágazót, és csak a következő faluban tűnt ez fel nekem. Megnéztem a térképen, és az irány jó, sőt rövidebb is, csak másodrendű (sárga vonallal jelzett) út volt. Egész jónak tűnt, gondoltam nem fordulok vissza.
Szép tájak váltották egymást, de valami fura volt az egészben. Nagyon ritkán láttam autót, olyan elhagyatottnak tűntek az utak, rengeteg kutya akik megpróbálnak leszedni a motorról (majdnem elütöttem egyet, nahh az szép is lett volna...), hatalmas fekvőrendőr a település közepén mindenféle jelzés nélkül, kutyák tetemei az út szélén...tehénsz*r az út közepén. Itt a szegények élnek romos házaikban, akik állattartással foglalkoznak. Érdekes volt látni ezt az oldalt is. Hasonló érzés lehet az amerikai filmekben is, mikor eltévednek a fiatalok egy ,,hippibusszal".



Aztán kb. 40 km. után egyszer-csak vége lett az útnak, és a szokásos kavicsos, poros út követte. Tanakodtam hogy mi legyen, mert a legutóbbi sem volt túl jó választás (igazából nem is annyira azon aggódok hogy felakadok a motorral vagy ilyesmi, hanem a defekt aggaszt, amely egy ismeretlen helyen az erdő közepén nem jönne túl jól). Kicsit bementem azért kíváncsiságból, de hamar vissza is fordultam a kellemes kis dögszagban... 



Majd ismét a helyes úton haladtam Visegrӑd felé. Jó minőségű, kanyargós, sziklafalas utakon élvezhettem az utazást jó pár alagúttal tarkítva.
A tehénsz*ron💩, fekvőrendőrökön és kutyákon kívül még figyelni kell az apró kövekre is, melyek a magasból érkezve az úton landolnak. És persze a legjobb párosítás az alagútban felbukkanó kavics. Sok helyen ugyanis a fala nincs teljesen kibetonozva, a közepén megmaradt a természetes szikla, ráadásként nem mindegyikben van világítás, vagy csak nagyon gyenge. A napfényről beérkezve nem sokat látsz, kivéve ha követsz valakit.
Átértem Szerbiába, ahol az egyik kúton összefutottam egy magyar motoros párral, akik Pécsről érkeztek (kicsi a világ).
Az országon átérve már Montenegró útjai fogadtak, nagyon jó minőségben. Meglátogattam a Tara-hidat és persze előtte a völgyet. Meseszép a táj a hatalmas sziklafalakkal, szakadékokkal és a folyóval a mélyben. A hídnál összefutottam 3 Lengyel motorossal, akik Albániából jöttek. Meséltek a kalandos útjukról, és mutatták a megviselt oldaldobozokat, melyek bizony néha leértek a földre...





Zabljakon keresztül, a Durmitor Nemzeti Parkba vettem az irányt. Nehezen tudom megfogalmazni hogy mi fogadott. Egysávos kanyargós aszfalt, hegyek, kövek, zöldellő rétek, legelő állatok, elvétve egy-két ház. Igazából mintha nem is a Földön lettem volna...
És csak akkor értettem meg mennyire belerondítok a tájba, mikor leállítottam a motort, és az az elképesztő csend átölelt.
Nagyon figyelni kell mert autóval is közlekednek, és a legtöbb kanyar beláthatatlan. Néhány helyen a birkákat és teheneket is kerülgetned kell, akik kérdően néznek rád, hogy Te mit keresel itt?🐮
Végül mielőtt még leérnél a mesés útra, mely a Piva folyót követi, előtte azért van pár sötét alagút kanyarokkal fűszerezve.



Végül Pluziné-ben táborozok a sátramban, ami tök jó móka, csak nem ebben a szélben... Hatalmas széllökések közepette már át is húztam a ,,házamat" egy picit szélárnyékosabb helyre, de minden irányból támad. Az előbb már úgy éreztem magam mintha az Ideglelés című filmben lennék, csak itt szerencsére a szél rázza a sátrat...
Remélem szerencsésen túlélem az éjszakát és nem repít fel a fára a szél mint valami kezdő sárkányrepülőst. Holnap szeretnék még visszamenni a Durmitor parkba és élvezni a csendet. Hétfőn (azt hiszem hétfő lesz, ugyanis nem vagyok tisztában ilyenkor a napokkal és az idővel sem, de ez így jó, és baromi jó érzés) szeretnék lemenni Kotor-ba, és ott is eltölteni pár éjszakát, és megismerni a környéket.
Most próbálok pihenni, (ebben a szélviharban) hosszú volt ez a mai nap.